Ordaskő
2022 Április 10
Menetidő: 6 óra pihenőkkel Táv: 10 km Szintkülönbség: 750 m Minősítés: közepes nehézségű túra
Tavaly olyan jól sikeredett a túrával egybekötött szülinapom, hogy idén is megrendezésre került. (Itt olvashatsz a tavalyiról) Szállásunk idén is a Várfalvai Ekevár volt, mely az Erdélyi Kárpát egyesület birtokában áll. https://www.eke.ro/rolunk/eke-var/
A torockói hegység annyi sok szép helyet tartogat számunkra, hogy még hosszú ideig lesznek új helyek amiket meg tudunk csodálni. Idén az Ordaskőre esett a választásom.
Egész héten 18 személy izgult a szombati időjárás miatt, és nem akarták elhinni, mikor azt állítottam, hogy nem adtam el a lelkem, mert valami csoda folytán nem áztunk el. Ha nem hiszed kérdezd meg a többieket!
Szombat reggel Torockó központjából, a medencés kúttól, indultunk útnak az egyik kis utcában, a piros sáv
jelzést követve. Pár méter megtétele után elkezdett szemerkélni az eső. Kiérve a faluból, előkerültek az esőkabátok, és valaki elejtette, hogy nem e fordulunk vissza, a kocsmában még kapunk helyett.
Persze, nem fordultunk vissza, hanem tovább emelkedtünk a földúton, a mezők között. Utunk egy elágazódáshoz ért, itt megpihenve, már az esőkabátok is visszakerültek a táskába. A szemben lévő Székelykő egyre jobban látszódott a Torockói parasztházak takarásából. A piros sávon folytattuk utunkat, az erdő alatt haladtunk felfelé. A nap néhol kisütött, de legtöbbször elbújt a fellegek mögött, melyek a társaság vidám lépteit, nem tudták beárnyékolni. Egy meredekebb emelkedő után, pihenőt tartottunk a közelben lévő forrásnál, elfogyasztva a tízórait. A terepet kiálló kövek tarkították, és már látszott a felettünk lévő gerinc, amire felakartunk jutni, de borús felhők lepték el.
HASZNOS INFÓ: Ezen az útvonalon, található egy iható vizű forrás.
Tovább haladtunk a piros sávval jelzett ösvényen, és egy adott pontban ez az ösvény kiszélesedett, és elfordult és élesen balra kanyarodott, itt letértünk a jelzett útról és egyenesen felfelé ⇑ folytattuk az utat, a gerinc irányába.
HASZNOS INFÓ: Lehet, hogy azt írtam, hogy jelzetlen ösvény, de jól kitaposott és régi kék pont
jelzéseket véltünk felfedezni egy-egy fán. Egykor ez az út jelzett volt, de ki tudja miért nem lett karbantartva és így elveszett az idő feledésében.
Az utunk meredeken emelkedett felfelé a réten, majd beért az erdőbe és végül fel a gerincre. A szél a gerincen erősebb volt, kerestünk egy szélvédettebb helyet, hogy megpihenjünk és arra döntöttünk, hogy még a csúcs előtt ebédelünk, nehogy elkezdjen esni az eső és akkor az ebéd füstbement terv lesz. A kilátás remek volt, falatozva megfigyeltük az előttünk húzódó völgyet, benne a Székelykő, a Kőközi szoros, a Data csúcs, Torockószentgyörgy és vára. A már fáradt társaságba az étel és ital új erőt öntött.
A pihenő után gyors léptekben elindultunk a gerincen a csúcs irányába. A mellettünk lévő völgyre nem volt nagy rálátásunk, véleményünk szerint ott esett az eső, de a gerinc kivédte az időjárást. Az ösvény néhol széles volt, néhol keskeny, köveken lépkedős, fa alatt bújkálós.
A csúcs alatt elértük a hóhatárt, így akinek kedve volt még hógolyózni is tudott. Végül felértünk az Ordaskő csúcsra, ami 1249 m magasan helyezkedik el, és ahonnan tiszta idő esetében az egyik legszebb körpanoráma tárul a csúcson álló személy elé. Bár a tisza idő számunkra nem jött össze, így is a csúcsra felérve, hatalmas volt az öröm. Még nem áztunk el, és főként, hogy sikerült, ide is felértünk. A panoráma kilátás megvolt, de igyekeztünk a képeket gyorsan elkattogtatni, hisz újból előkerültek az esőkabátok.
Lefelemenet, ahol elfogyasztottuk az ebédet ismét egy nagyobb pihenőt tartva, már a nap sugarai melegített bennünket. Ha már túráztál biztos érezted, hogy a visszafelé út valahogy mindig gyorsabb. Mi is ezt éreztük. Ugyanazon az útvonalon szinte fele annyi idő alatt, ereszkedtünk vissza a kocsikhoz.
Torockón egy sikertelen lángosozás után, elindultunk a szállásra, hogy nekiálljunk a vacsorára szánt gulyásnak.
Kicsit elfáradt a banda, de ez nem is csoda, megközelítőleg 700 m szintkülönbség és 10 km után. Nagyon köszönöm a társaságot és hogy kitartottatok! Remélem kellemes emlék marad mindenkinek, nekem biztos!
Ahogy Brigi írta, az Ekevár visszavár!
