Általában már mindenki tapasztalta, hogy a spontán dolgok jobban sikerülnek, mint az előre megtervezettek. Ez volt igaz a július 10-11-12-ei hétvégére is.

Szerdán este, barátainkkal eldöntöttük, hogy hétvégén találkozunk és ezt a Fogarasi Havasokban fogjuk megejteni, méghozzá úgy, hogy meg is másszuk az ország második legnagyobb csúcsát. Így hát csütörtökön bevásároltam, bepakoltam, és péntek délután, munka után útnak indultunk. Megbeszéltük, hogy a Bilea-vízesésnél találkozunk. A terv az volt, hogy este megérkezünk a Bilea-tóhoz, ahol sátorozni terveztünk.

Kb 20:00 óra tájban érkeztünk meg Csabival a Bilea-vízesés túristaszállóhoz. A többiek még egy jó órányira voltak, így úgy döntöttünk, hogy gyors elszaladunk a Bilea-vízeséshez, ami a kocsiúttól 40-45 percnyire van. A piros pont jelzést követtük. Nekünk 30 percbe telt az út a vízeséshez, de a lapos helyeken szaladtunk. Készítettünk pár képet és futottunk is vissza, hogy még napvilág érjünk fel a Bilea-tóhoz.

HASZNOS INFO: A Bilea-vízesés túristaszállótól a közlekedés csak 07:00-21:00 óra között engedélyezett, bár csak egy tábla tiltja a közlekedést érdemes betartani, sötétben egyes útszakaszok veszélyesek lehetnek.

Megérkezvén a Bilea-tóhoz, már alig láttunk. Egy segítőkész elárusító eligazított bennünket, és találtunk egy remek tábornak illő helyet. Megérkeztek a barátaink is. Felhúztuk a sátrainkat, és lefeküdtünk aludni, másnap egy nehéz túra várt ránk.

HASZNOS INFO: Sátrazni a Bilea-tó észak-keleti sarkában lehet. Ez egy fizetős sátortábor, remek kilátással és illemhellyel ellátva. Mi a Salvamont alatti kis tisztáson, a sziklák alatt sátraztunk, és parkoltunk. Júliusban rajtunk kívül még sokan sátraztak itt. Nem kellett senkinek sem fizessünk, de illemhely sem állt a rendelkezésünkre. Augusztusban viszont itt már TILOS volt sátrazni! Az okát nem tudom.

FONTOS! A medveveszély miatt, semmilyen ételt vagy kozmetikai szert (fogpaszta, deo, krémek, stb) ne hagyj a sátorban! Mi a kocsiba pakoltunk. A tó körül a bódékban, a különbnél különb finomságok odacsalogatják a medvéket! Éjszakánként felriadtunk a medvék ellen elsütött petárdákra, és dudálásokra.

Szombati útvonalunk:

Bilea-tó (2034m) – Curmătura Bâlei (2176m) – Paltin nyereg (2345m) – Dáma nyereg (2302m) – Lăițel nyereg (2290m) – Lăițel csúcs (2391m) – Laita nyereg (2156m) – Kalcun-tó (2135m) – Portița Călțunului (2259m) – Dáma-csorba (2348m) – Negoj csúcs (2535m) és vissza 

Szombat reggel próbáltunk igyekezni és 9:00 órakor végre sikerült elindulnunk. Tudtuk, hogy kései az indulás, de nem volt mit tenni. Mindenkinél volt fejlámpa, szinte biztosra vehetjük, hogy sötétben kell megtennünk a túra végét. Az időjárás remeknek ígérkezett, tiszta felhőmentes égbolt, ragyogó napsütés.

A túra egyből egy kb 1,5 órás emelkedővel kezdődött, a sátortól a piros kereszt jelzésen indultunk el egészen a Curmatură Bâlei-ig (2176m), ahol áttértünk a kék sávra . Megkerülve az Iharos csúcsot (2399m), az Iharos-nyergen (2345m) keresztül rátértünk a piros sáv jelzésre, a Fogarasi főgerinc útvonalra. Elhaladva a Pisica (Lepșița) 2389m – Macska csúcs mellett, a táj lassanként kezdett kibontakozni előttünk, havasi legelők, meredek hegyoldalak, tüskés csúcsokkal, sűrű hófoltokkal, amelyek körül élénk zöld fű terült. Egy kis lejtő után megérkeztünk egy forráshoz, amit vastag hó borított, nem volt ajánlott inni belőle, nagy valószínűséggel hólevet ittunk volna. Felvoltunk készülve és az egész túrára elegendő vízkészletet elcipeltük magunkkal, kb 3 L/fő. A forrástól az utunk áthaladt a Dáma nyergen (2302m), a Laita csúcs (2397m) mellett, majd a Lăițel nyergen (2290m) néhol láncok segítették a turistát.

A Lăițel csúcsra (2391m) egy meredek, kanyargós emelkedő vezetett, de a fáradalmakat mindig kárpótolja a táj, felérve megpillantottuk a célunkat, a Negoj csúcsot.

[easy-image-collage id=293]

Leereszkedtünk a csúcsról, haladva tovább a piros sáv jelzésen, mely hamarosan elért a keskeny, éles sziklákkal sűrűn díszített Laita-nyereghez, ami rendesen fel volt szerelve láncokkal, így leküzdve a tériszonyt, biztonságosan áthaladtunk a sziklafalon. Hamarosan megpillantottuk a Kalcun gleccsertavat (2135m) és a Kalcun védkunyhót, melyek mellet vezet tovább az utunk.

[easy-image-collage id=287]

 HASZNOS INFO: A Kalcun-tó mellett lehet sátrazni. Gyönyörű havasi kilátással a sátorozónak.

Mi is megpihentünk a tükör tiszta gleccertó mellett, majd folytattuk utunkat a hatalmas sziklák kötött, melyet a jég morzsolt le a kemény hegyről, némelyek akkorák voltak mint egy ház. Baloldalunkon a Lészped csúccsal (2517m) és a Kalcun csúccsal (2505m) lassanként emelkedtünk a hatalmas sziklák között, amit hamarosan apró kőgörgetegek váltottak fel, néhol hónyelvekkel tarkítva a hegyoldalt.

[easy-image-collage id=291]

Elértünk a Dáma-csorbához (2348m), ami egy keskeny, és meredek, a sziklás gerincbe vájt mélyedés. Itt is láncok segítségével kimásztunk és átbuktunk a nyereg másik oldalára, amely hátulról közelíti meg a Negoj csúcsot. Megkerültük a Csorbák közti csúcsot (2476m).

Már nagyon közel voltunk a Negoj csúcshoz, mikor meghallottuk a SMURD-os helikoptert. Hamarosan megtudtuk, hogy a Negoj csúcson egy turista leejtette a szakadékba a hátizsákját és lemászott utána. A táskáját nem találta meg és már nem is tudott visszamászni. Őt jött kimenteni a helikopter, a Szeben és Argeș megyei hegyimentők. Szerencsére a turistának semmi baja nem esett, de a táskája nem lett meg.

FONTOS: hogy tanuljunk az esetből, biztos helyre tegyük le a táskánkat, ha mégis beleesik a szakadékba ne másszunk utána!

Negoj csúcs 2535m, túránk csúcspontja. Remek hangulatban, tökéletes kilátással, napsütésben bő egy órát töltöttünk a csúcson. Ettünk, ittunk, fényképezkedtünk. 

Már 16:00 óra fele járt az idő, ezért kellett igyekeznünk, hisz ismertük a visszautat, tudtuk, hogy a láncokon nem lenne jó sötétben átkelni, és senki se éjszakázott volna szivesen egy védkunyhóban.

Napvilág átértünk a láncokon, de miután a nap elbújt a hegyek mögött, a visszaút igazi kihívást jelentett. A hőmérséklet nagyon lehűlt, és a szél is erősen fújt. Nagyon gyorsan menni sem tudtunk, kezdtünk kifáradni, így próbáltuk tartalékolni az energiánkat. A RoAlert időnként felrázott bennünket, medvét láttak a közelben, jött az üzenet.

Lassan, de haladtunk. A naplemente csodálatos volt. És miután besötétedett az égbolt kápráztatott bennünket. A fejlámpákkal jól láttuk az ösvényt és visszajutottunk a sátrainkhoz. Egy gyors vacsora után, bedőltünk a sátrainkba.

Vasárnap reggel még körbesétáltuk a Bilea tavat, de nem húztuk az időt, búcsúzkodtunk és indultunk is haza.

Gyönyörű túrát tudhatok magam mögött, remek társasággal. Várom a következőt!

Strava túra rögzítés: