Június 27 2020

A Csukás hegységbe eljutni az egyik régi vágyam volt. Már annyit néztem a térképet, a túraútvonalakat, hogy tudtam őket kívülről. Minden készen állt, hogy megmásszuk a hegyet. 

HASZNOS INFÓ: A Csukás hegység önmagában is gyönyörű. De még szebbé tudja tenni, ha épp virágzik a Havasszépe/Rhododendron. A neve is utal rá, hogy a növény a fenyvesek fölött él, ahol a tél nem túlságosan zord, a tavasz hűvös és nedves, a nyár pedig meleg és párás. Ez a csodaszép virág minden hegységben más időpontban virágzik, és nagyjából 2 hetet tart a virágzási csúcsidő. A Csukás-hegységben érdemes a júniusi hónapban próbálkozni (első két hete), hogy lencsevégre kapd a Havasszépét.

2020-ban, úgy látszott az idő is megkergült. A karantént feloldották és lehetett volna menni, de a hétvégékre mindig esőt jeleztek, és nem csak kis záporokat, hanem rendes égszakadást-földindulást. Folyamatosan figyeltem az időjárás előrejelzést, hogy az első szép időt jelző hétvégén tudjunk elmenni a rég tervezett Csukás hegységbe. 

HELYVÁLASZTÁS

Mivel a hegység nem a legközelebb van hozzánk, egy egész hétvégét szántunk a feltérképezésére. Tudtam, hogy a legszebb a Csukás Menedékháznál (Cabana Vârful Ciucaș) lenne megszállni, akár bent, akár kint sátorban. De a Csukás Menedékház 1595 m-en helyezkedik el. Az út meredeksége és állapota miatt, ide nem lehetett volna személygépkocsival eljutni, csak terepjáró autóval. A Covid-19 járványhelyzet miatt, mindenképp sátras alvást terveztünk. Mivel ebben az évben eddig csak kisebb, egy napos túrákon voltunk, nem mertük bevállalni a nagy hátizsákos, cipelős túrát fel a Menedékházig, így más opciót kerestem. Hallottam, hogy a Vörös-havasok Menedékházhoz (Cabana Muntele Roșu), ellehet jutni kocsival és lehet sátrazni is. Így ezt választottam célállomásnak, hisz innen is megközelíthető volt minden látványosság.

AZ UTAZÁS

Pénteken, kora délután útnak indultunk. Brassó után elhagyva Négyfalut (Săcele), Cheia felé haladtunk az 1A-es úton. A Bratocsa hágón áthaladva, miután a szerpentinen leereszkedtünk eltértünk balra, a Vörös-havasok Menedékház felé. 

HASZNOS INFÓ: A  Vörös-havasok Menedékházhoz, aszfaltozott, de keskeny út vezet. 

HASZNOS INFÓ: a  Vörös-havasok Menedékháznál NEM szabad sátrazni!!! Van egy nagy rét, ami amúgy is nagyon meredeken lejt az erdő fele, de az magánterület, az erdő pedig természetvédelmi terület. 

Megérkezvén a Menedékházhoz, láttuk, hogy a körülmények nem ideálisak sátrazni, de más lehetőségünk nem volt hol aludni. Így hát felhúztuk a sátrat a tisztás szélére, melyen már állt egy sátor. Ez jó 100 m-re volt az úttól lefelé. Ahogy fentebb olvasható, sátrazni nem lehet a  Vörös-havasok Menedékház völgyében. Mi ezt nem tudtuk, de hamarosan megjelent a helyőrség és felvilágosítottak bennünket. Nem volt más választásunk, lebontottuk a sátrunkat. 

Na de most mi lesz? Hol töltjük az éjszakát?

Szerencsére nem kell félteni bennünket, párommal együtt jó kis ötleteink vannak. Kitaláltuk, hogy aludjunk a kocsiban. Vicces lehetett ha valaki látott bennünket. Először lehordtunk, majd felcipeltünk mindent, felhúztuk, lehúztuk a sátrat, majd kipakoltunk a kocsiból és vissza pakoltunk a kocsiba. Lényeg a lényeg, sikerült berendezni a kocsit, hogy aludni tudjunk benne. Végül, lehet nyugodtabban is aludtunk, a kocsiba nehezebben megy be a medve, és a helyőrség figyelmeztetett, hogy a közelben láttak egy bocsos anyamedvét.

VICCESEN: Ha valaki kocsival megy túrázni, viccesen azt kocaturistának hívom/hívják. De az biztos, hogy sok előnye van, amit én is szeretek.

Ezen a hétvégén kocatúristák voltunk mi is. Ami befért a kocsiba mindent elvittünk, így a nagy fényképezőgép is nálunk volt. Miután besötétedett, remek képeket készítettünk. A következő képek Nagy Csaba érdemei:

TÚRA

Vörös-havasok Menedékház (1280m) – Csukás Menedékház (1595m) – Țigăile Mari (1844m) – Pletykáló vénasszonyok szikla – Csukás csúcs (1954m) – Țigăilor nyereg – Csukás Menedékház – Piroska nyereg – Gropșoarele nyereg – Keresztút – Gropșoarele csúcs (1883m) – Zăganu csúcs (1814m) – Vörös Havas csúcs (1765m) – Vörös-havasok Menedékház

Szombat reggel a Vörös-havasok Menedékháztól indulva a sárga sáv jelzést követtük. Eleinte az erdőben haladt, majd átszelvén a Sör patakot (Pîrâul Berii), rátértünk a Csukás Menedékházhoz vezető kocsiútra, ami tényleg nagyon meredek egyes helyeken. Az erdőből kijövet az út mellett helyezkedik el a Nicolae Ioan kútja. 

A Csukás Menedékház 1595 m-en helyezkedik el. A táj alpesihez hasonlított, gyönyörű kilátással a környező hegyekre. A Menedékháztól a piros sávon és piros kereszt jelzéseken haladtunk tovább, a széles, jól kitaposott turistaúton. Hamarosan megpillantottuk a Csukás-hegység jellegzetes köveit, amik egyre közelebb és közelebb kerültek. Majd az útelágazásnál a piros sávot követtük egészen a csúcsig.

Az ösvény a Țigăile Mari (1844m) csúcs alatt haladt el. Itt egy kis pihenőt tartottunk, megcsodálva a kilátást. Ekkor észrevettük, hogy még helyenként virágzik a havasszépe, a nagy virágzást lekéstük, de még így is örültünk. A Pletykáló Vénasszonyok szikláihoz kimásztunk, és éreztük a sziklák közt a szél erejét, mely formálja a köveket.

Hamarosan felértünk a csúcsra. Csukás csúcs, 1954 m, a hegység legmagasabb pontja. Remekül időzítettünk, kevesen voltak a csúcson. Következett a megszokott rutin: fényképezkedés, csúcs-koccintás, evés. 

A pihenő után leereszkedtünk a csúcsról a piros sáv jelzésen, egészen a Țigăilor nyeregig, ahol rátértünk a piros kereszt jelzésre, mely visszavitt a Csukás Menedékházhoz. Lehet valaki azon gondolkodik, hogy miért nem ugyanott mentünk vissza? Egyszerű! Így beláthattuk más szemszögből is a táját. A szikla formákat minden irányból megcsodáltuk. Dávidot, Góliátot és a többit. A Galambot kifejezetten érdemes volt ebből a szemszögből is látni! 

Elképesztő volt a turisták sokasága, akiket felcsábított a szép idő. Életemben nem láttam ennyi embert a hegyen. Több ezren lehettek. Mindent bele emberek, csak ne szemeteljetek!

A Csukás Menedékháznál nem hagyhattuk ki, hogy ne igyunk egy Csukás sört. 

Még csak 14 óra körül volt, így a hosszabb de annál szebb gerincutat választottuk visszaútnak a kocsihoz. Ehhez a 3 jelzéssel is ellátott piros sáv, piros kereszt, kék kereszt ösvényen mentünk, mely pont a megyehatáron halad. Hamarosan a Piroska nyereghez értünk, ahol a piros kereszten folytattuk tovább utunkat. 

A kép a csúcson készült. Látszik rajta a Csukás Menedékház és a szemközt lévő hegygerinc melyen tovább vezetett utunk.

A Gropșoarele nyeregbe érve, nekivágtunk az emelkedőnek fel a gereincre. Felérvén a Csukás csúcs messzinek látszott. A Keresztútnak elnevezett kereszteződésnél, választhattunk, hogy egyből visszamegyünk a kocsihoz, vagy végigmegyünk a gerincen, és kinézünk minden csúcsról. Energiánk volt, idővel jól álltunk, így tovább haladtunk a piros kereszten, a Gropșoarele csúcs és Zăganu csúcs támadására. 

A  Gropșoarele csúcsnál (1883m) tényleg kimásztunk a sziklák széléig. Láttuk a Vörös-havasok Menedékházat és a túristák sok kocsiját, melyek között ott volt a miénk is. Továbbhaladtunk a egyre keskenyebb, törpefenyőkkel tarkított gerincen, a mai napra szánt utolsó látványosság felé. A két csúcs közti távolság, szemmel fel sem mérhető reálisan, sokkal távolabb volt mint gondoltul, az ösvény köves, jól leereszkedett, majd visszamászott, egy részen még láncok is voltak. Sikeresen elértük a Zăganu csúcsot (1814m). Pihentünk, és élveztük a nap sugarait. Egyszercsak megszólal a telefon. A RoAlert üzente, hogy medvét láttak a közelbe. Megnéztük a térképen a település nevét, jó messze volt. Megnyugodtunk, hogy nem a közelbe….

TALÁLKOZÁSOM A MEDVÉVEL

Elindultunk visszafelé. Mindenkinek vannak szükségletei, még ha hegyen van is. Így hát félrehúzodtunk kicsit könnyíteni magunkon. Jó 10 m távolságra voltunk egymástól. Miután végeztünk, láttom, hogy Csabi nem vár meg, megy tovább. Erre én odakiáltok neki, jó hangosan, hogy CSABIIII “várjál meg”. A “várjál meg” helyett vegül az lett, hogy ITT EGY MEDVE! NE IJEDJ MEG!

Tőlem úgy 2-3 m-re, felettem a gerincen, az alacsony növésű fenyők között, ahogy elkiáltottam magam, megindult futólépésben, egy jól kifejlett barna medve, Csabi felé (tőlem megijedt). Csabi valamit hallott, hogy mondok neki, így megfordult. 

Látta ahogy fut felé a medve. Nem szeretném soha megtapasztalni mit érzett akkor, de az se volt jobb amit én éreztem. Ha nekimegy mi lesz itt?! Szerencsére Csabinak volt annyi lélekjelenléte, hogy jó magasra felemelte a kezét, és azt kiáltotta, hogy JAJ ISTENEM! 

A medve tőle is olyan 3-4 méterre lehetett, amikor ezt kiáltotta, és szerencsére Csabitól is megijedt a szerencsétlen állat. Elkezdett lefelé futni a meredek, fákkal teli hegyoldalon. 

Csend lett. 

A szívem majd kiugrott. Az agyam még nem fogta fel teljesen a történteket. 

Pár másodperc múlva, mikor láttuk, hogy nincs több medve, Csabi mondja, hogy menjek oda. Nem tudtam mozdulni. Képtelen voltam megmozdulni. Megint mondja, hogy menjek oda. Erőt vettem magamon és oda siettem. 

Elkezdtünk, nagyon gyorsan menni. Nem futottunk, a terep úgyse engedte volna meg, mint írtam, köves, fel-le meredek szakaszokkal, és láncos rész. A láncok mintha ott se lettek volna, úgy viharzottunk át rajtuk, az adrenalin lüktetett az ereinkben. 

A Keresztútig, az órás utat kb fél óra alatt tettük meg. Itt már találkoztunk emberekkel. Megálltunk egyet pihenni. Persze végig ezt beszéltük. 

Egy turista utolért bennünket és kérdezte, hogy láttuk-e a medvét? Mondtuk, hogy testközelből. Kiderült, hogy a gerinc másik oldalán mászott felfelé és meglátta a medvét. A medve feljött a gerincre, ahol találkozott velünk, mi meg lekergettük a gerinc másik oldalán. 

Biztos mindenki hallotta már, hogy Romániában sok a medve. Hogy a keleti és déli kárpátokban sok a medve. Hogy ha este kimész WC-ni tapogatózva és valami puhát érzel az medve és így tovább. Tudtam, hogy van medve, viseltem is a sípomat, de addig nem hittem el még nem láttam a saját szememmel. Nem szerettem volna ennyire közelről látni, de szerencsére jó vége lett. Azóta a sípomat nem csak hordom, hanem használom is!!!

A keresztútnál, még a medve hatása alatt, de már kicsit megnyugodva az emberek között, a piros háromszög jelzésen, leereszkedtünk a Vörös-havasok Menedékházhoz, elhaladva a Vörös-havas csúcs mellett (1766m).

Este az eget már csak a kocsi mellől szemléltük. Örültünk, hogy végül a kocsiban alszunk, nem pedig a sátorban. 

Egy nap alatt kipipáltuk a Csukás-hegységet: megmásztuk a legmagasabb csúcsát, körbejártuk a híres szikláit, láttunk Havasszépét, csukás sört ittunk a Csukáson, végigjártuk a főgerinc útvonalat és medvelesen is voltunk. Ennél tartalmasabbat kívánni se lehet.

Az idő egész nap mellettünk állt és gyönyörű időjárással ajándékozott meg bennünket.

Örök élmény marad. Ha arra jársz vigyázz a medvékkel!

Strava turarögzítésem:

Wikiloc útvonalam: