Sziasztok!

Egy kis bevezetővel fogok indítani.

Ez a legelső blogom. Pontosan azt sem tudom, hogy hogy is kellene kinéznie egy blognak, de le szeretném írni azt a sok szép és izgalmas élményt mely velem történt.

2020. Sokan azt mondják ez az eddigi legrosszabb év, és még nincs vége. Lehet igazuk is van, de számomra a negatívumok ellenére, ez az egyik legklasszabb évem! És most nem viccelek. Idén kezdtem el dolgozni, és a koronavírus felfordulása közepette elég sok időm maradt túrázni. Szeretett szüleimnek köszönhetően egy kocsival is gazdagodtam, persze nem egy új BMW, az nem is vinne el olyan hegyi utakon, mint ahova a kicsi kocsi elmegy.

Szóval minden adott volt: kocsi, pénz, idő, csak hát jött a karantén. Végig az tartotta bennem a lelket, hogy idővel csak lazulni fog a helyzet, és ha nem is nagy csoportosan, de legalább a párommal, mehetek majd túrázni, így esténként szaladgáltam a blok körül, hogy a túrán ne köpjem ki a tüdőmet.

És a türelem rózsát termett.

Az első legálisan szabad hétvégén már úton is voltunk a Tordai hasadékhoz, majd ahogy tehettük jött sorba:

• Pádis-erdélyi szigethegység
• Torockó – Székelykő
• Bucsin tető
• Csukás-hegység
• Hétlétrák kanyon és Nagykőhavas
• Negoj csúcs – Fogarasi Havasok
• Omu és Bucura csúcs – Bucsecs-hegység
• Zănoaga szoros – Bucsecs-hegység
• Moldoveanu csúcs – Fogarasi Havasok
• Vlădeasa csúcs – Erdélyi szigethegység

Ezekről fogok írni, szép sorban. Persze az évnek nincs vége, és nem tervezek itthon ülni, ha csak nem muszáj, de ha újra karantén lesz akkor sem esem kétségbe, hogy nincs miről írjak, mert az évek során jó pár helyen megfordultam. Majd előkapom a fényképalbumot, a térképet és pötyögök, hogy ha kedvedtámad elolvasd.